Kis családunk már legalább 8-10 éve dédelgeti magában a gondolatot, hogy milyen jó is lenne családi házban élni, de hát az anyagi helyzetünk nem volt elég megalapozott, hogy be merjünk vállalni egy ilyen lépést.

Én családi házban nőttem fel egy vidéki városban. Diploma után Pesten kezdtem el dolgozni, itt vettük a lakást (panel), félig saját pénzből félig pedig a bankhitelből. A lakáshitel felvétele nem ment teljesen simán, így most ezt a lépést (mármint a hitelfelvételt) én kihagynám a történetből, úgyhogy saját erőből szeretnénk megoldani a házépítést. Majd elválik, hogy hogyan sikerül.

2007 és 2008 környékén, amikor még javában tukmálták a bankok az emberekre a devizahiteleket, komolyan morfondíroztunk, hogy nem kellene-e megvennünk a telket hitelre, mert most ugye adnak.

Akkoriban Káposztásmegyer környékén nézegettünk illetve a 3. kerületben, de mindenhol 20 milla fölött kezdődtek az építési telkek. Annyi pénzünk pedig nem volt. Hogy pontos legyek fele annyi sem. Persze interneten jó néhány olcsóbb árfekvésű hirdetéssel is találkozik az ember, de amint megeresztettünk egy-egy telefont, rögtön kiderült, hogy van valami picuri kis probléma a telekkel.

Csak hogy néhányat említsek:

• Nyeles telek, vagy éppen csak 9 m széles és 50 m hosszú
• Szorgalmi jog van rajta
• Osztatlan közös tulajdon
• Persze hogy be van vezetve a víz, csak előtte kutat kell fúrni :)))
• Vagy a kedvencem:  Még éppen hogy csak zártkert, de a jövő évben már át lesz minősítve, ez biztos, mert a sógor az önkormányzatnál dolgozik és ő csak tudja ... (Alkalmi vétel)

Azért jó pár hónapot eltöltöttünk kereséssel, és a család másik fele fejest ugrott volna egy jó kis devizahitelbe, de én csak nem mertem bevállalni. Utólag bevallom, hogy nem is tudom pontosan, miért is nem hagytam magam meggyőzni. Stabil, jól fizető állásom volt, ahol már több mit 10 éve dolgoztam, a törlesztőrészletet ki tudtuk volna fizetni. Na nem éppen könnyedén, hanem vért izzadva, de akkor úgy tűnt, hogy akár be is vállalhatnánk. Mégis valami visszatartott. Talán megérzés volt, de azt mondtam, hogy ha a telket nem tudjuk saját erőből  megvenni, akkor hogyan gondoljuk, hogy fel tudunk majd építeni egy házat?

Így utólag már nagyon örülök,  a döntésnek, de akkor bizony én voltam a családban a fekete bárány, aki mindig túlbiztosítja magát.

Szóval summa-szummárum: oda jutottunk, hogy Budapest kilőve mert túl drága, próbáljuk meg kicsit távolabb. Valamelyik közeli településen. 

Az első kört Szada és Mogyoród környékén futottuk. Olyan 10 Milla környékén nézegettünk telkeket, de hamar kiderült hogy még ezen árfekvésben is inkább csak csalihirdetések vannak.  A frissen parcellázott telkek pedig magasfeszültség, vagy mobil adótorony közelében voltak.

A következő jelölt Kistarcsa lett. Oda úgy jutottunk el, hogy egy beruházó kulcsrakész ikerházfeleket árult és amikor elmentünk megnézni a környéket, akkor láttuk, hogy jó-pár újonnan parcellázott telek van még a lakópark környékén.

Egyébként azon is komolyan gondolkoztunk akkortájt, hogy nem telket veszünk, hanem kész házat, de végül mégsem így döntöttünk. Azt tudtuk, hogy régi házat venni és azt felújítani elég kockázatos, ha az ember nem ért hozzá, mert nagy lutri, hogy milyen hibái lehetnek egy régi épületnek.

Egyik ismerősünk úgy járt, hogy vett egy régi tégla építésű házat, ami felújítandó volt ugyan, de látott benne fantáziát. Kifizette, elkezdte a felújítást és kiderült, hogy a ház nem is tégla, hanem vályog.

Rendben, gondoltuk, régi ház kilőve mert nem értünk hozzá, de mi a helyzet a kulcsrakész új házakkal?

Hát ebben a kategóriában is futottunk néhány kört.  A gond az, hogy ezek a kulcsrakész házak a vállalkozó tulajdonában vannak. Általában a vállalkozó megvesz egy nagyobb földterületet, amit felparcelláz, közművesít, majd elkezdi építeni a megrendelt házakat. Amíg ki nem fizeted az egészet, addig nem kerül a tulajdonodba, viszont az elején amikor még egy kapavágás sem történt, már elég jelentős összeget kell befizetned beugróként. Konkrétan: milliókat.

És itt jön a kérdés: Mi van, ha a vállalkozó lelép a pénzünkkel, és eltűnik mint szürke szamár a ködben? Volt már ilyen a világtörténelemben és sajnos ismerősök körében is. Úgyhogy engem nem nagyon tudnak meggyőzni az olyan érvek, miszerint: ez egy stabil cég, évtizedek óta jelen vagyunk a piacon ... duma.

Talán az a legtisztább verzió, hogy:

• Veszek egy telket. Az enyém, az én nevemen van, a tulajdonom.
• Megbízok egy kivitelezőt és megállapodunk a munkadíjakban (Ha nem végzi el rendesen a munkát, akkor nem fizetem ki. Valamint előre nem fizetem ki az egészet, csak legfeljebb azt a részét, ami éppen következik)
• Az alapanyagot én veszem, az enyém az én tulajdonom és az én telkemre szállítják.

Szóval Kistarcsánál tartottunk és a lakóparkos telkeknél. Férfiasan bevallom én ha valami komolyabb dolgot vásárolok (pl. telket), akkor anyámat viszem magammal. Tökéletes a feladatra. Remekül játssza a semmihez sem értő naiv vidéki asszonykát, miközben nagyon is helyén van az esze,  és úgy tud alkudni mint egy piaci kofa.

A kistarcsai hirdetésben az szerepelt, hogy: „építési telkek már 7,5 milliótól!”. Persze ingatlaniroda volt a hirdető és én az ingatlanirodákat nem nagyon kedvelem (Az megérne még egy posztot, hogy miért nem). Ettől függetlenül felhívtam, megbeszéltem az időpontot és elmentünk megnézni. Hát azon nem nagyon csodálkoztam, hogy 7,5 Milláért már nincs, vagyis az nem olyan és nem akkora, mint a hirdetésben szerepel. Azért megnéztünk egy párat kicsit magasabb árfekvésben, amelyek egészen tetszetőseknek tűntek. Persze a terület még rendesen fel volt túrva, de már jó pár ház állt, már látszottak az utak (igaz aszfalt még sehol), de elhittem, hogy valóban be vannak kötve a közművek és itt bizony lesznek utcák. Úgyhogy biztató volt a látvány, ezért el is kezdtünk kérdezősködni az ingatlanközvetítő hölgynél a részletek után, mint pl. beépíthetőség, telekméretek, magasság, mélység, pince stb.

Két dolog tűnt fel. Az első az, hogy az út szélén (földút) olyan nagyobb bitumen, vagy cement darabok voltak mindenhol. Nem is nekem tűnt fel, hanem anyámnak, aki rá is kérdezett. Ekkor az ingatlanos hölgy kissé kezdett ideges lenni és azt felelte, hogy nem tudja, de néha szoktak ilyenek kifordulni a földből építkezés közben. A második gyanús jel az volt, hogy az önkormányzat nem engedélyez pincét építeni. A hölgy azt mondta, hogy ő nem is tudja miért. Biztosan, valami régi előírás, de ne aggódjak, nem talajvíz, vagy ilyesmi miatt. Én nem is aggódtam különösebben, de ugye ott volt velem anyám is, aki olyan mint egy bulldog, ha egyszer ráharapott valamire, akkor azt bizony nem ereszti. Gyorsan le is rázta a hölgyet, mondván, hogy szeretnénk még kicsit autózni a környéken és majd értesítjük. Majd mikor az ingatlanos eltűnt, akkor elirányított a közelbe egy olyan „régi” utcába, ahol hétvégi telkek voltak és az egyikben éppen a virágokat gyomlálgatta egy néni.

-          Na itt állj meg fiam!- utasított kapitányosan anyám, majd ugyanazzal a lendülettel ki is pattant a kocsiból és élénk társalgásba kezdett a nénivel.

Hát mit mondjak? kb. 15 perc alatt megtudtuk, hogy a telkek helyén évtizedekig illegális szemétlerakó volt, amire ráhordtak úgy 2 méternyi építési törmelékkel kevert földet, majd nagy ravaszul kiparcellázott földterületként árulják. Gondolom azért nem engedélyezik a pincét, hogy nehogy kiderüljön.

Ezek után, ugye mindenki megérti, hogy fénysebességgel hagytam el Kistarcsát és vissza sem néztem többé. Lehet ugyan, hogy mese az egész, de inkább hiszek egy a kertjét kapirgáló „Őslakos néninek”, mint egy jutalékért dolgozó ingatlaniroda alkalmazottjának.

A következő jelöltünk Göd környéke volt, azon belül is az Oázis lakópark. Nagyon biztató volt a hirdetés.” 700-1000 nm-es telkek az oázis lakóparkban a termálfürdő szomszédságában.”  Itt is a 7-8 milla környéki ár volt csábító, mert amúgy Göd környékén 15-20 milla körüli telekárak voltak.

A lakópark nagyon rendben volt. Rengeteg ház elkészült már, az utcák jó része aszfaltos, tehát alapvetően jó benyomásom van a környékről. Sőt az ingatlanos hölgy is nagyon talpraesett és felkészült volt, ami ritkaság.

A probléma? Hát igen.  A magasfeszültségű vezeték volt a probléma, ami a 7,5 millás telek felett vezetett át. Pont keresztben. Alá kellett volna építkezni. Brrrr! Tudom, megoszlanak a vélemények, hogy árt vagy nem árt. Én úgy vagyok vele, hogy már látványnak sem nagyon szeretnék ilyet a házam közelében. Ráadásul az óvoda is éppen egy ilyen vezeték közelében van.Énmeg nem szeretném majd oda hordani a gyerekemet.

Futottunk még azért pár kört Gödön, de ami nem vezeték közelében volt, az a telek bizony 15 Misinél kezdődött. A pár kör futás azért volt mert a hirdetésekben szereplő tűrhető árról később a személyes találkozónál azért kiderült hogy: Ja! Plusz Áfa. Úgyhogy egy jó tanács: Telekvásárlásnál érdemes megkérdezni, hogy Áfa benne van? Mert rögtön megdobja az árat + 27%-al, ha vállalkozó árulja. És ezzel meg lehet spórolni egy felesleges találkozót.

Mégis a legviccesebb történetem Dunakeszihez kötődik. Ekkor főként Göd környéki ingatlanok után érdeklődtünk és hát mivel olcsó telket kerestünk, többször is belefutottam egy olyan telekbe, ami ugyan 700 nm volt, de szélességre csak 7 méter.

(Újabb tipp: a szélességet és a telek hosszát meg a  körülbelüli alakját is érdemes telefonon egyeztetni. Ezzel is meg lehet spórolni egy felesleges utat.)

Zsoltikával is úgy futottam össze, hogy ezt a telket hirdette. Zsoltika akkoriban egy neves ingatlaniroda alkalmazottja volt. A vezetéknevére már nem emlékszem, de az első és egyetlen találkozásunk után anyámmal már csak Zsoltikaként emlegettük. Nem lopta be magát a szívünkbe. Amikor felhívtam a hirdetés miatt, akkor viszonylag gyorsan rájöttem, hogy ismét a 7 m széles telek csapdájába futottam bele és le is tettem volna a kagylót, de elkezdett erősködni, hogy neki vannak Gödön is meg Dunakeszin is remek ingatlanjai és mindenképpen találkozzunk, mert megmutatná őket. Elég határozottan közöltem, hogy milyen árfekvésben keresek, megmondtam azt is, hogy min. 16 m széles szabályos alakú telkek érdekelnek csak és minimum 200 méterre legyenek a magasfeszültségtől . Ennek ellenére állította, hogy tud nekem valót. Hát lássuk - gondoltam - végül is egy utat megér.

Dunakeszin találkoztunk a Tesco mellett a parkolóban. Már első ránézésre tudtam, hogy alaposan mellélőttem. Elővett a szerencsétlen egy térképet, amin be voltak neki jelölve az eladó telkek, csak éppen nem boldogult a térképolvasással. Én azért meg szoktam ezt oldani, úgyhogy valahogy megtaláltuk. Szerintem életében először járt ott. Szabadkozott is, hogy ez a kolléga területe, akit most helyettesít és ezért nincs képben. Megálltunk az út mellett és majdnem sírva fakadtam. Az út egyik oldalán a telek a másik oldalon pedig... Na micsoda?  Hát persze hogy a magasfeszültségű vezeték. Nézek rá kissé morcosan, de nem érti. Mondom:

- Megmondtam, hogy a vezeték melletti engem nem érdekel

- Ja! – rázza meg a fejét fapofával – Ebben nincs ám áram!

(Ja persze, nincsen. Azért van kitáblázva minden oldalról hogy magasfeszültség, ugye?)

Nem sírtam. Inkább röhögtem. Itt ért véget az ismeretségünk Zsoltikával. Párszor azért még bepróbálkozott és hívogatni próbált különböző ajánlatokkal, de elhajtottuk.

Szóval kénytelen voltam összegezni a tapasztalatokat: Ha nincs rá elég pénzed, akkor hatalmas szerencse kell ahhoz, hogy jó helyen kifogj egy megfelelő ingatlant.

Nekem se Göd se Dunakeszi nem volt árban megfelelő, pedig keresgéltem ám rendesen. De hát az a fránya takaró nem ér addig.

Szóval így jutottam el a végén egy Váchoz közeli kis faluba (VácDuka), ahol már az árak is jobban megfeleltek a pénztárcámnak és a telkek is rendben voltak. Az M2-n jól megközelíthető barátságos kis településnek tűnik és több olyan része is van, ahol új építésű házak nőttek ki a földből mostanában. Nem hívják éppen lakóparknak, meg kicsit dimbes-dombosak az utcák, de a családunkat valamiért megfogta a környék, és nagyon remélem, hogy nem fogunk benne csalódni.

Hogyan találtuk meg? Hát persze egy hirdetést követve jutottunk el ide is, és először egy ingatlanközvetítővel jártuk be az eladó telkeket, de utána fogtuk magunkat és egyik hétvégén végigautóztuk a települést, figyelve a kirakott hirdetéseket. Ezeket telefonáltuk végig. (Térképpel a kézben, bekarikázva a telket és melléírva a paramétereket.) Azért elég nagy a szórás. 2-11 Milláig voltak hasonló adottságú ingatlanok. Mi olyan alsó közép kategóriában vásároltunk.

A döntés végül úgy született, hogy kiválasztottunk 4 db telket, ami árban nagyon hasonló volt és ránézésre is tetszett, majd elhívtunk egy ismerős építészmérnököt, hogy nézze már meg velünk mindet és mondja el a véleményét. Szerintem ezt a lépést, ha telekvásárlás előtt megteheti az ember, akkor ne hagyja ki. Az építész olyan szempontokat néz, amelyek neked mint laikusnak eszedbe sem jutnak. Kettőt azonnal ki is szórt a rostán, hogy na ezt aztán meg ne vegyük mert a tájolás, meg a vízelvezetés is gond lesz. Úgyhogy a maradék kettőből választottunk és nagyon remélem, hogy jól.

Jöjjön most egy lista, hogy én milyen szempontokat vettem figyelembe a telek kiválasztásánál:

• Helyrajzi szám (fontos, ha utána akarunk nézni a tulajdonviszonyoknak) Érdemes megkérdezni az utca nevét és a házszámot is.
• Beépíthetőség %-ban. Erre a polgármesteri hivatal építésügyi osztályán tudnak válaszolni. (Érdemes ide ellátogatni, mert tapasztalatom szerint elég segítőkészek. Nekem még kivitelezői telefonszámokat is adtak)
• Beépítési határidő van-e? (Ez fontos, mert ha nem azonnal akarsz építkezni, akkor lehet, hogy bünti lesz, ha nem húzod fel időben a házadat)
• Településrendezési terv (Terveznek-e valami ipari létesítményt, erőművet stb a környékre)
• Kútfúrás lehetséges-e?
• Közművesítettség (víz, villany, gáz, csatorna, telefon, internet, kábeltévé). Milyen közművek vannak az utcában, ill. a telken belül. Milyen költsége lehet a bekötésnek.
• Tájolás: ragaszkodunk-e ahhoz, hogy a kertünk déli, délnyugati, esetleg nyugati oldalon legyen, vagy elfogadható-e a hűvösebb, de árnyékosabb oldal.
• Pince építése lehetséges-e?
• Az építéshatósági előírások megengedik-e az elképzelt épületet: magasság, szintszám, beépíthető méret, szintterület-mutató, oldaltávolságok, elhelyezhetőség, stb
• Talaj összetétele
• Szomszédság
• Megosztható-e a telek?
• Mi volt korábban a telek helyén? (erdő, szántó, szemétdomb)
   

Na a telek már megvan a tervezgetés is elkezdődött egyelőre csak skiccelgetek, de már egyeztettem időpontot a jövő hétre egy tervezővel, úgyhogy meglátom , mit szól az én kis rajzomhoz.